avagy "Vas-úton a csúcsra!" (Marmolada és környéke)
...nem lehet megállni, menni kell tovább fölfelé, hiszen a csapat többi tagja itt mászik a nyomunkban a csúcs felé. Igaz, hogy hajnalban keltünk, de a fáradságot elnyomja az a vágy, amit a csúcs elérése iránt érzünk. Az utolsó drótkötélről lecsatolva felvesszük a hágóvasakat, megmarkoljuk a jégcsákányt és nekivágunk a hátralévő firnes szakasznak. Már csak pár száz méter választ el a Dolomitok legmagasabb pontját jelentő Punta di Penia 3343 m magas pontjától...
Amikor először jártunk odafönn már akkor megállapítottuk: ez az a hely amit nem szabad kihagyni annak, aki a hegymászás eme érdekes formájában megtalálta a szabadságot és a kikapcsolódást. Hiszen itt a Marmoladan a ferrata majd' az égig ér...
A csúcsmászást megelőző napokban a fokozatosság elvét szem előtt tartva igyekszünk hozzászoktatni szervezetünket a magassághoz, hiszen ez az alapfeltétele annak, hogy az utolsó métereket is élvezni tudjuk. A mi hitvallásunk az, hogy úgy kell eltölteni a szabadságunkat, hogy közben ténylegesen szabadságon érezzük magunkat. A ferratákon keresztül elérhető csúcsok csak eszközei a kellemes élményeknek, a kalandoknak és a szép emlékeknek. Hisszük, hogy az igazi élményt nem csak az idő szépíti meg. De ha eddig ez így is volt, mi azon leszünk, hogy ezúttal minden mászott méter már a helyszínen élményt jelentsen!!!
Kinek ajánljuk túránk (illik rád az alábbi felsorolás?):
- a szabadságom/a nyári szünetet a hegyek között töltöm el
- nem okoz problémát a campingben való éjszakázás
- van jól bejáratott bakancsom, amit a cél érdekében képes vagyok akár korán reggel is felhúzni
- (a fokozatosság elvét szem előtt tartva) több ferratán jártam már korábban
- rendelkezem tapasztalatokkal a nagy magasságban futó ferrátán való közlekedésben és nem vagyok szédülős
- egészséges és energikus vagyok.
|