A Radnai-havasok a Keleti-Kárpátok hegyrendszerének egyik legimpozánsabb tömbje. A kristályos metamorfikus kopár sziklatömbök jellegzetes magashegységi tájként tárulnak elénk. A fő kőzetek kristályos palák, de a hegység szerkezetében mészkő és gránitos részek is kimutathatók. A vízválasztó a Nagy Pietrosz (2303m) és az Ünőkő (2279m) csúcsokat köti össze, és innen ered a Nagy Szamos, az Arany Beszterce, az Iza és a Visó. Túránk alatt a főgerinc jellegzetes, kígyózó vonalának két 2000 méter feletti csúcsát is meghódítjuk. Alattunk a gleccserek gyalulta völgyek és a bennük megbúvó, szépen csillogó, tengerszemek teszik varázslatossá a tájat. A gyors hegyi patakok vizei a sziklákon megtörve meredek vízeséseken hullanak alá. Erdély egyik legmagasabb zuhataga, a Lóhavasi-vízesés, több mint 80 m magasból zúdul le a Gonoszkő oldalán. A Radnai-havasok kiváló életteret biztosít a zergéknek. A század elején a vadászat, orvvadászat és a juhnyájak által okozott zavarás miatt a populáció egyre csökkent, mígnem kb. 1927-ben a zergék kipusztultak a régióban. Visszatelepítésük 1964-67 között, a Kárpátok különböző hegységeiből befogott 61 zergével sikerült. Sajnos az 1989-es fordulópont után a zergék száma ismét drasztikusan csökkent, és ma talán 75 példány sem él már a hegységben. A mormotát a francia Alpokból telepítették be; ma a Pietrosz-csúcs körül láthatjuk járatainak bejáratát, s éles füttyentése messziről felhívja a figyelmet jelenlétére. A múlt nyomai is végig kísérnek túráinkon, hiszen az első túranapunkon az egykori hármas erődítményrendszer, az Árpád-vonal bunkereit és lövészárkait is megfigyelhetjük. Az Északkeleti-Kárpátokon át támadó 4. Ukrán Front sikertelenül próbálkozott az Árpád-vonal bevételével, így ez volt az egyik olyan erődrendszer Európában, melyet az ellenségnek nem sikerült áttörni, csak megkerülni! Az összesen kb. 780 km hosszú Árpád-vonal a kárpátaljai Uzsoki-hágótól az észak-erdélyi Borsai-hágóig, majd a székelyföldi (háromszéki) Ojtozi-szorosig húzódott, illetve Székelyföld belsejében azzal párhuzamosan — déli irányból észak felé — futott. Az ezeréves történelmi határtól 15-25 km-re nyugatra, az ország peremén kiépített Árpád-vonal létesítésekor a magyar hadvezetés tökéletesen kihasználta a Kárpátok nyújtotta lehetőségeket. A hegység belsejében futó folyó- és patakvölgyek, szorosok védelmére összpontosítottak, hiszen az ezer méternél magasabb hegyekben nagyobb csapatok támadása lehetetlen volt